A serdülőkor senkinek nem egyszerű. A testi változások, a viharos gyorsasággal átalakuló kapcsolatok változó mértékben, de mindenkit megviselnek. Vannak azonban néhányan, akik számára különös kihívásokat hoz a pubertás: a vérivás iránti vágyat.
A tinédzserkor többi megpróbáltatásához hasonlóan a vér szomjúhozása is zavarbaejtő és nehezen kontrollálható. Furcsán hangozhat, de Dr. John Edgar Browning, a Georgiai Technológiai Intézet kutatója szerint a valódi vámpírok egyáltalán nem természetfeletti lények. Az Egyesült Államokban több, legálisan működő szövetségük is van, amelyek a vámpírok érdekképviselete mellett például jótékonysági akciók szervezésével is foglalkoznak.
– Olyan emberekről van szó, akiknél a pubertáskor során egyfajta energiahiány alakul ki, és akik felfedezik, hogy állapotuk javul, ha vért fogyasztanak – fogalmaz a Medical Daily-nek adott interjújában Browning. – A mai kor vámpírjai általában nem azonosulnak a vámpírromantikához kapcsolódó sötét, gótikus sztereotípiákkal. Eleinte inkább úgy érzik, hogy egy rejtélyes betegségben szenvednek, amely vér fogyasztására kényszeríti őket. Enélkül gyengének és tehetlennek érzik magukat, gyakran küzdenek súlyos fejfájással és gyomorgörccsel. Többnyire csak jóval később fogadják el, hogy a "vámpír" szóval definiálják saját magukat és fizikai állapotukat, amelyet ők maguk sem értenek tökéletesen.
Jelenleg nincs orvosi bizonyíték vagy magyarázat a vámpírizmusra, noha a kutatókat évszázadok óta foglalkoztatja a kérdés. A klinikai vámpírizmus a Renfield-szindróma nevet viseli és lényegében a kényszeres vérivást fedi. Egy 2011-es orvostörténeti cikk szerint gyakran a gyermekkorban kezdődik a vérhez kapcsolódó vonzódás felfedezésével, majd ehhez a pubertás idején szexuális motivációk kapcsolódhatnak. A Renfield-szindróma azonban egy pszichiátriai betegség és Browning szerint nem pontosan azonos a ma valódi vámpirizmusként ismert jelenséggel.
Régebben úgy gondolták, hogy a vámpírizmus összefüggésben lehet a tuberkulózissal, ugyanis a tbc-s betegek gyakori véres köpetéről vélték úgy, hogy az egy korábbi vérszívás mellékterméke. Nem túl régen az az elmélet is napvilágot látott, hogy a vérszomjas éjszakai szörnyekről szóló meséknek a porphyria cutanea tarda nevű örökletes vérképzőrendszeri betegség adta a hátteret. A porphyria egyik tünete ugyanis a súlyos, hólyagos bőrkiütésekkel járó extrém fényérzékenység. Mindezek azonban inkább orvostörténeti érdekességek, és nem adnak valódi magyarázatot a jelenségre.
Bár a vámpírizmus mint létező betegség a pontos tapasztalati leírások híján a klasszikus orvostudomány, a kultúrtörténeti érdekesség és az ezotéria határán áll, úgy tűnik, az érintettek számára nagyon is valóságos panaszokat okoz. Beszámolóik szerint ha egy vámpír nem jut hozzá a szükséges táplálékához, levert, beteg, depressziós lesz és gyakran fizikai panaszai jelentkeznek. A vámpírok nagyon is valóságosnak élik meg állapotukat, és többségük úgy gondolja, hogy eddig ismeretlen genetikai vagy orvosi magyarázat lehet a háttérben.
– A legtöbb valódi vámpír a szükséges vért önkéntes donoroktól, etikus úton szerzi be. Ettől bármilyen eltérés a vámpírok közösségéből való kiutasítással jár – magyarázza Browning. Bár sok vámpír fordult már segítségért orvoshoz, az eredmény mindig az, hogy nem találnak diagnosztizálható eltérést.
Bár a vér ivása egy ártalmatlan, ám perverz szokásnak tűnhet, számos orvosi kockázatot felvet. Először is, az emberi szervezet biológiai értelemben nem alkalmas a vér fogyasztására.
A vérnek igen magas a vastartalma, emiatt van fémes íze. A vas rendkívül fontos ásványi elem, túlzott mennyiségben fogyasztva azonban a szervezet nehezen szabadul meg a fölöslegtől. Felhalmozódása a hemokromatózis néven ismert súlyos betegséghez vezet, amely májkárosodással, depresszióval, kiszáradással jár és akár halálos kimenetelű is lehet. Ezen túlmenően a vér számos kórokozó átvitelére is alkalmas – jól tudjuk, hogy a HIV vírusa, a hepatitis B, illetve C vírusa egyaránt könnyen terjed vérrel.
Úgy tűnik, a modern vámpírok nagyon is tisztában vannak a veszélyekkel: szabályaik szerint vérfogyasztás előtt mind a vámpírnak, mind pedig az önkéntes donornak vérvizsgálatot kell végeztetnie, és egy-egy alkalommal csak kis mennyiségű vért fogyasztanak. A "táplálkozás" inkább orvosi beavatkozásra emlékeztet, mint rituáléra, és a vámpírok saját bevallásuk szerint szívesebben vennének be egy gyógyszert, ha létezne.
A kutatás során számos interjú készült a vámpírközösség tagjaival. A vámpírok jelentős része nem szívesen számol be orvosának vérivási szokásáról. Tartanak attól, hogy nevetségessé teszik magukat, és esetleg valamilyen elmebetegséget diagnosztizálnak náluk.
A kutatók szerint nagyon fontos lenne, ha az egészségügyben dolgozók és az orvosok nyitottak lennének a páciensek különböző hiedelmeire – beleértve saját identitásukról alkotott véleményüket – és elfogadnák a szokatlan vagy furcsa tapasztalatokat és életstílust. A stigmatizáció átadhatná helyét a valódi segítségnyújtásnak.
Források:
http://www.medicaldaily.com/real-life-vampires-drink-blood-383126
http://www.bbc.com/future/story/20151021-the-people-who-drink-human-blood
