Az alvással kapcsolatos panaszok rendkívül gyakoriak, nem csak a felnőttek, de a gyerekek körében is. Az alvásmedicina viszonylag fiatal szakág, de mintegy 60 éve foglalkoznak komolyabban a témával. Az alvászavarok között külön figyelmet érdemel az alvajárás (Somnambulismus), amely ébredési zavar következtében kialakult paraszomnia (rémálmok, lidércnyomás). Az alvás és az ébrenlét elemei együttesen fordulnak elő, így aki először találkozik a jelenséggel, nem tudja eldönteni, hogy az alvajáró mennyire van tudatában cselekedeteinek.
Leggyakrabban 5 és 15 év között fordul elő.
Bár irodalmi és filmes emlékeinkben az alvajáró, „holdkóros”, mindig felnőtt ember, aki kinyújtott kézzel indul a fény felé, a valóságban felnőtt korban csak ritkán fordul elő. Jellemzően gyermekkori zavar, amely a serdülőkorra általában elmúlik. Kialakulása örökletes, egyes családokban halmozottan fordul elő. Bármennyire is ijesztő a szülő számára, gyermekkorban általában még nem tekinthető kórosnak.
Az alvajáró nem emlékszik másnap az éjszaka történtekre.
A tünetek általában az éjszaka első felében jelentkeznek, a nonREM (nyugodt alvás) fázisban. Az alvajáró felkel, nyitott szemmel járkál a lakásban, gyakran eszik, iszik. Mindezt úgy, hogy közben mélyen alszik. Másnap semmire sem emlékszik a történtekből. A szülőnek (felnőttek esetében a hozzátartozónak) nem kell dramatizálni a helyzetet, amikor elmeséli a történteket. Tárgyilagosan, pár mondattal mondja el a történteket, és nyugtassa meg, hogy vigyáznak rá.
Az alvajárót lehetetlen felébreszteni.
Felébreszteni képtelenség, és értelmetlen is. Gyakran a szülőt, hozzátartozót kell megnyugtatni, hogy a látszat ellenére az alvajáró mélyen alszik. A szavak nem jutnak el hozzá, rövid idő elteltével a jelenség elmúlik magától. Előfordulhat, hogy a roham végén szokatlan helyen hajtja álomra a fejét, és reggel csodálkozik, hogyan került oda. Ezért jó, ha visszasegítjük az ágyába. Ez az állapot pár perctől félóráig is tarthat. Van, aki csak nyitott szemmel felül, mások összetett cselekvéssora is képesek, de minden csak az ébrenlét látszata, mert kommunikációra képtelen.
Vigyázzunk a testi épségére!
A legfontosabb, amit egy családtag tehet, hogy védelmet nyújt az alvajárónak.
- Szereljünk fel valamilyen jelző berendezést, hogy tudjuk, mikor indul éjszakai útjára.
- Minden ablak, ajtó legyen csukva. Az alvajáró nem érzékeli, mint ébren, hogy hova léphet, akár a nyitott ablakon is kilép. Sajnos súlyos, és halállal végződő esetek is előfordultak már.
- Bármennyire is fárasztó, de addig ne hagyjuk magára, amíg el nem múlik a jelenség.
- Bár szó volt már ébresztésről azt is tudni kell, hogy ha mégis sikerül, ezt felriadásnak éli meg, ami balesetet is okozhat.
Bizonyos esetekben szakorvosi segítség szükséges
Bár gyermekkorban nem tartják kórosnak az alvajárást, mégis bizonyos esetekben kivizsgálás szükséges. A felnőttkorban minden esetben utána kell járni. Mindkét korosztálynál az alábbiakra kell figyelni: ha gyakori ez a típusú alvászavar, ha veszélyessé válik saját maga számára, ha agresszív, ha különös dolgokat művel.
A család a megfigyeléssel, a tapasztalatok összegyűjtésével, a problémák őszinte feltárásával segíthet:
- Mindig azonos időben indul-e el, rendszeres vagy alkalmanként fordul elő a jelenség?
- Milyen események előzték meg az előző nap az alvajárást?
- Milyen a család élete, vannak-e konfliktusok, megoldatlan élethelyzetek?
- Kerüljön szóba minden egészségügyi probléma, mert ami a családtagok számára látszólag nincs kapcsolatban a problémával, az az orvosnak támpontot adhat. Így az is, hogy milyen gyógyszereket szed.