Tegyük egy kicsit félre, amit eddig a nikotinról tudtunk, vagy tudni véltünk. A legtöbben úgy gondolunk a nikotinra, mint egy veszélyes, erős hozzászokást okozó anyagra, amely szerte a világon milliók halálát okozza.
Van azonban az éremnek egy másik oldala is. Bizonyos egészségügyi előnyei mellett javítja a szellemi teljesítményt: például fokozza a figyelmet, a munkamemóriát.
A probléma az, hogy a nikotin előnyös tulajdonságaiért rászokni a dohányzásra olyan, mint heroinistává válni annak köhögéscsillapító hatásáért: a célt elérjük, csak a hátrányok jelentősen felülmúlják az előnyöket.
A legtöbben – a dohányosok kétharmada is – úgy gondolják, hogy a nikotin rákot okoz, tévedés.
Az természetesen nem kérdés, hogy a dohányzás a rosszindulatú daganatok kockázatát jelentősen fokozza, és számos más káros hatása is van. A nikotin, a dohány egyetlen közismert összetevőjeként sok ember fejében összekapcsolódott ezekkel az ártalmakkal, létrehozva a nikotin rákkeltő hatásáról szóló mítoszt.
Az igazság az, hogy a nikotin csak egyike a dohányfüstben fellelhető mintegy 7000 különböző összetevőnek, amelyek között számos valóban rákkeltő és káros a szervezetre, környezetre. Ha a nikotint önmagában nézzük, teljesen más képet látunk.
Még a hozzászokást okozó hatásért sem egyedül a nikotin a felelős: a dohányban számos olyan hatóanyag van, amelyek felerősítik az addikció hatását.
A szigoráról ismert FDA (az amerikai gyógyszerügyi hatóság) három éve a következő állítást tette: "Noha a nikotintartalmú gyógyszerek elméletileg függőséget okozhatnak, több évtizedes kutatás és tapasztalat alapján ezeknél a készítményeknél lényeges függőséget vagy rászokást nem lehet kimutatni."
A nikotin – ha nem dohányfüstön keresztül vesszük magunkhoz – nem tűnik túl ártalmasnak. A nemdohányzók is rendszeresen fogyasztanak nikotint, ugyanis nemcsak a dohányban, hanem számos zöldségben – például a padlizsánban és a paradicsomban – is megtalálható. Ráadásul a nikotin bizonyos esetekben akár gyógyszer is lehet, már persze az egyetlen elfogadott javallaton, a dohányzásról való leszokáson kívül.
Amikor 1560-ban Jean Nicot de Villemain dohánymagvakat küldött haza a francia királyi udvarnak, azt állította, hogy ez egy gyógyhatású növény. Az indiánok valóban évszázadokon át használták bélbántalmak kezelésére, de vajon a modern, bizonyítékokra alapuló orvoslás próbáját kiállná-e ez a szer?
Nézzünk néhány példát.
A colitis ulcerosa és a Crohn-betegség két, immunológiai hátterű, krónikus gyulladásos bélbetegség, amelyek, bár nagyon sok szempontból hasonlítanak egymásra, néhány dologban eltérnek. Az egyik különbség éppen a nikotinnal való kapcsolat. Míg a Crohn-betegségben szenvedő betegek panaszait a dohányzás rontja, addig a colitis ulcerosában szenvedők tünetei gyakran enyhülnek a cigarettázás hatására. Több klinikai vizsgálatban tapasztalták, hogy a szokásos terápia mellé kiegészítésként nikotintapaszt alkalmazva a panaszok jelentősen javultak azokhoz képest, akik csak a hagyományos gyógyszereket kapták.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a panaszmentes időszakokban alkalmazott nikotin nem gátolta meg a betegség időszakos fellángolásait. Bár az alkalmazás során a szerre jellemző mellékhatások szintén jelentkeztek, és maradtak tisztázatlan kérdések bőven, lehetnek olyan pozitív hatásai, amelyek megfontolásra érdemesek.
Egyes pszichiátriai betegségekben – depresszióban, skizofréniában, felnőttkori hiperaktív figyelemzavarban – szenvedő betegeknél sokkal gyakoribb a dohányzás, mint az átlag népességben. E megfigyelés azt sejteti, hogy a betegek tüneteik enyhítése miatt, egyfajta öngyógyításként nyúlnak a cigarettához.
A fenti betegségek egyik közös jellemzője, hogy a figyelem megtartása, a koncentrációs képesség csökken. Funkcionális MRI vizsgálatok kiderítették, hogy a nikotin hatására azokon az agyterületeken növekszik az aktivitás, amelyek a figyelem összpontosításához szükségesek.
Bár a központi idegrendszeri hatásait még messze nem térképezték fel pontosan, az biztosnak látszik, hogy a nikotin az agy dopamintermelő sejtjeinek működését befolyásolja. A dopamin az egyik legfontosabb ingerületátvivő anyag, amely számos folyamatban és neurológiai elváltozásban játszik szerepet.
A dopamintermelés zavarait láthatjuk például Parkinson-kórban, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a parkinsonos tünetek dohányzás, illetve nikotinbevitel hatására enyhülnek. Valószínűleg szintén a dopamin termelődésére gyakorolt hatásnak köszönhetően a másik gyakori neurodegeneratív betegség, az Alzheimer-kór tüneteire is pozitív hatással van a nikotin.
A nikotin bizonyos fájdalomcsillapító hatással is rendelkezik. Egy kis létszámú vizsgálatban azt találták, hogy nőgyógyászati műtét után kevesebb kábító fájdalomcsillapítót kértek azok a betegek, akik nikotint is kaptak. Különösen alkalmassá teszi a kábító fájdalomcsillapítókkal való együttadásra az, hogy ellensúlyozhat bizonyos kedvezőtlen mellékhatásokat, így például a légzés gátlását.
Közismert jelenség, hogy a dohányzásról való leszokásnak van egy kellemetlen kockázata: a súlynövekedés. A kutatások alapján a nikotin hatékony súlycsökkentő szer lehet. Bár a hatásmechanizmust illetően ezen a területen is vannak fehér foltok, úgy tűnik, hogy a nikotin számos ponton beleszól az éhség-, és jóllakottságérzés agyi szabályozási folyamataiba, amelynek a végeredménye egyértelmű étvágycsökkenés.
Szintén a cigarettázásról leszokó dohányosok tapasztalatai irányították a figyelmet egy másik gyakori, az életet nem fenyegető, ám az életminőséget befolyásoló betegségre. Az afta a száj nyálkahártyáján időről időre megjelenő apró, fájdalmas fekély, amely a beteget evésben, beszédben egyaránt akadályozza. Az afta dohányosoknál ritkábban fordul elő, azonban egyéni hajlam esetén a dohányzás abbahagyására a betegség fellángol. Helyi nikotinkezelésre – rágógumi, szopogató tabletta – a tünetek általában enyhülnek.
Látjuk tehát, hogy – bár a pontos hatásmechanizmus sok esetben tisztázatlan – a nikotin számos betegségre lehet jótékony hatással. Fontos azonban megkülönböztetni a dohányzást a gyógyszerektől, mert nem mindegy, hogy az esetleges pozitív hatással szemben mi van a mérleg másik serpenyőjében. Ráadásul a fent említett betegségek egyikét sem találjuk meg a nikotintartalmú gyógyszerek hivalosan engedélyezett javallatai között.
A kutatások azonban zajlanak, és lehet, hogy a jövőben valamelyik indikációban a nikotin elfogadott gyógyszerré válik.
Források:
Edward F. Domino, Erich Hornbach, Tsenge Demana: The Nicotine Content of Common Vegetables. NEJM 1993; 329:437August 5, 1993 http://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJM199308053290619
FDA: Nicotine Replacement Therapy Labels May Change. April 1, 2013. http://www.fda.gov/forconsumers/consumerupdates/ucm345087.htm
M Guslandi: Nicotine treatment for ulcerative colitis. Br J Clin Pharmacol. 1999 Oct; 48(4): 481–484. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2014383/
Tabitha M. Powledge: Nicotine as Therapy. PloS Biology November 2004. Vol 2. Issue 11. www.plosbiology.org
Preeti L, Magesh KT, Rajkumar K: Recurrent aphthous stomaitis. J Oral Maxillofac Pathol. 15(3): 252-256 www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3227248/