Sokunkat lenyűgöznek a krimik, akár olvasva, akár filmen nézve, hiszen a bűnjelek világossá válása, majd az azok alapján levont következtetések igazi szellemi teljesítménynek tűnnek. A krimirajongók többsége azonban nem sokat tud arról, hogy a valódi bűnügyek megoldását hogyan segíti az igazságügyi orvosszakértői munka.

Kalandozásunk helyszíne a boncterem, a fertőtlenítő- és tartósítószer szagú helyiség, ahol persze vitathatatlanul belekeveredik a levegőbe a bomló test szaga is. Annak, aki nem szokta meg, bizony szédítő, fojtó bűzt áraszt, ám vannak szép számmal olyanok is, akik rendszeresen járnak ott, mégis az ájulás kerülgeti őket minden egyes alkalommal.

A 3 °C körüli hullaházból érkezik a holttest a boncasztalra. A munkaasztal mellett rengeteg eszközt láthatunk, a szervkéstől a koponyafűrészen keresztül a formalinnal töltött üvegekig, a vízelvezető cső szomszédságában. Fontos kellék a vonalzó, a mérleg és a merőkanál is.

A boncasztal körül általában többen is állnak, ha a halott valószínűsíthetően bűncselekmény áldozata lett. Ott van a kórboncnokon és a boncsegéden kívül egy-két nyomozó és jogi képviselő, részt vehet rendőrségi fotós és törvényszéki patológus is. Mindenki figyeli a jeleket, és próbálja levonni a fontos következményeket.

A boncolást végző orvosszakértő feladata először is az, hogy minél többet megtudjon az esetről, a lehető legtöbb körülményt megismerje a rendőröktől egy kérdezz-felelek beszélgetés során. Így tudja megtervezni, hogy a boncolás során milyen módszereket alkalmazzon, mik legyenek azok a dolgok, amikre különösen figyelni kell.

Ott, helyben, az asztal mellett figyelni kell például a szagokra, hiszen bizonyos mérgek erős szagokkal járnak – a legismertebb talán a cián keserűmandula illata, illetve az alkohol jelenléte is érezhető lehet az asztalon lévő testen. Mindezek fontosak lehetnek az igazság kiderítése során, épp úgy, mint minden tárgy, a ruha vagy a zsebek tartalma. A tárgyakat külön-külön zacskókba helyezik. Minden apró szövetdarab, hajszál és homokszem segíti a nyomozást. Különösen fontos, hogy mi van a körmök alatt. A vér-, vizelet-, nyál- és egyéb testnedvek DNS-mintája bizonyító erejű lehet, ezek szakszerű levétele és tárolása elengedhetetlen a bűntény vizsgálata, így például a boncolás során. Mindenről fotó is készül, ahogy a testet is lefényképezik minden fázisban a mozgatás során.

Fontos jól megfigyelni a bőr elszíneződéseit is. Ezekből kiderülhet, milyen pozícióban halt meg a vizsgált személy, és hogy elmozdították-e a halál bekövetkezte után. Egyes mérgezések, mint például a szénmonoxid-mérgezés szintén a bőr színének megváltozásával járnak.

Amikor mindezeket a kívülről látható és megvizsgálható körülményeket ellenőrizték, akkor kezdődik csak meg a tényleges boncolás, a test felnyitása. Miután a boncoló orvos feltárta a hasüreget, vérmintát vesz a szívből és vizeletmintát a húgyhólyagból − mindkettőt toxikológiai vizsgálatra kell küldenie, csakúgy, mint a boncolás során levett egyéb folyadékmintákat. Következik a belső szervek vizsgálata, amelyek az elhunyt életéről, életkörülményeiről, betegségeiről és a halál lehetséges okairól mesélnek. Minden szervből mintát vesznek mikroszkópos vizsgálathoz. A gyomor tartalmából is sok következtetést lehet levonni, például ha az elhunytat egy étteremben látták utoljára, megtudható, hogy ahhoz képest mennyi idővel következett be a halál.

Az avatatlan szemlélő számára talán az egyik legdrámaibb pillanat a koponya elfűrészelése és az agy kiemelése. Rettenetes hangja van a fűrésznek, a csontból finom fehér por száll, ahogy elvágják. A koponya kisebb-nagyobb zúzódásai, az összes, amelyet egy ember élete során szerzett, látszik az agy kacskaringós felszínén.

A boncolás végén visszakerülnek a szervek a hasüregbe, majd a boncsegéd összeölti a hasfalat. A nyomozás számára fontos mintákat formalinos üvegekbe helyezik. A boncolást végző igazságügyi orvosszakértő rögzíti a boncolás minden mozzanatát egy hangfelvételen. Ez alapján készül el a boncolási jegyzőkönyv, amely a bírósági tárgyalás során perdöntő lehet.

Ha valóban bűncselekmény történt, fontos, hogy igazságos ítélet szülessen, a bűnös elnyerje méltó büntetését. Boncolás nélkül az esetek többségében ez nem következhetne be, hiszen a bizonyítékok sora gyakran a boncasztal mellett áll össze egy történetté.