Szinte bizonyos, hogy egyszer az életben mindenkinél előfordul kisebb vagy nagyobb mértékű pánikroham, de mikor beszélünk pánikbetegségről? Mit kell tudni róla? Mikor forduljunk szakemberhez?

1. Pánikroham bárhol és bármikor előfordulhat: nagy megrázkódtatás után, egyedüllét során, tömegben, otthon, de akár még éjszaka is. Kialakulásának oka ismeretlen, vannak, akik szerint biológiai eredetű, egy noradrenalin nevű transzmittert okolnak érte. Vannak, akik szerint pszichés okai vannak pl. az illető hogyan éli meg a testében lejátszódó folyamatokat, mennyire figyel oda testi tüneteire. Egyesek szerint örökletes, van, aki a szülői túlféltést, vagy éppen a szociális támasz hiányát tartja kiváltó oknak.
   
   
2. Nőknél kétszer olyan gyakori, mint férfiaknál. Általában 20 éves kor körül jelentkezik. A teljes lakosság 2-5 százalékát érinti.
   
   
3. Nem szabad fél vállról venni: ha a pánikrohamok rendszeressé válnak, az súlyos állapothoz vezethet. A pánikroham nem olyan, mint pl. a vizsgadrukk, sokkal intenzívebb, és tovább tart. Hirtelen kezdődik, sokszor minden előjel nélkül, általában 10 perc alatt ér el a tetőfokára, és nagyjából fél óráig eltart. (Ez persze egyénileg változhat, valakinél egy nap is lehet.) Miután vége a pánikrohamnak, erős fáradtság, levertség uralkodik el az emberen.
   
   
4. A tünetek sokfélék lehetnek: erős félelemérzet (ami akár halálfélelemig is eljuthat), légszomj, szorító mellkasi fájdalom, szapora szívverés, menekülési kényszer, arcpír, izzadás, hidegrázás, gyakori vizelési inger, szédülés, émelygés, fejfájás, alhasi fájdalom, gyomorgörcs, hőhullámok, „gombóc a torokban”, zsibbadó végtagok, a megőrüléstől, az önkontroll elvesztésétől való félelem, rossz közérzet. Pánikbetegség esetén ezek közül legalább négy jelentkezik egyszerre.
   
   
5. Mivel ezek a tünetek más dolgokra is utalhatnak, így érdemes néhány általános vizsgálatra elmenni, hogy a szervi megbetegedések kizárhatóak legyenek.
   
   
6. Pánikroham esetén az ember egy „ördögi körbe” kerül. Egy szokatlan, váratlan, stresszes helyzettől megijed, gyorsabban kezd verni a szíve, leizzad a tenyere, összeszorul a gyomra. Ezek normális reakciók. A pánikbeteg azonban ilyenkor saját gondolatai csapdájába esik, amikor azt érzi, hogy „most biztos rosszul leszek”, „mindjárt meghalok”, „most biztos, hogy szívinfarktusom lesz”, „ezen a helyen múltkor is rosszul lettem” stb. Ezektől a gondolatoktól bepánikol, amik felerősítik a tüneteket, és fizikális rosszul létet okoznak.
   
   
7. Pánikbetegségről akkor beszélünk, ha a pánikrohamok gyakoriak (egy hónapban akár 4-5 alkalommal jelentkezik) és egyre erősebb félelmek alakulnak ki. A beteg új szokásokat vesz fel, pl elkezdi kerülni azokat a helyeket, ahol korábban rátört már pánik. Ilyenkor érdemes felkeresni szakembert, mert a pánikbetegség könnyen súlyosbodhat. Előfordulhat, hogy a beteg rászokik alkoholra, drogra, mert ezek segítik az ellazulásban, oldják a szorongását. Súlyos esetben, ha a pánik teljesen eluralkodik az emberen, akár öngyilkossággal is megpróbálkozik.
   
   
8. Az ijesztő helyek, dolgok elkerülésével az a legnagyobb baj, hogy beválik. Egy darabig csökken a szorongás, ám az idő múlásával az illető elkezdi okolni magát, azért, hogy nem tud megbirkózni saját félelmeivel. Ha a dolog súlyosbodik, azaz életminőséget is ronthatja, súlyos esetben a beteg már a lakást sem tudja elhagyni. Ez önutálathoz, depresszióhoz vezethet.
   
   
9. A pánikbetegséget gyógyszerrel, és/vagy pszichoterápiával jól lehet kezelni. A gyógyulást nagyban segíti a kognitív viselkedés technika elsajátítása, amikor a beteg megtanulja kezelni a szorongás, átértékelni a kiváltó okokat, gondolatokat. Sokat segíthet a naplóvezetés, a légzőgyakorlatok, testmozgás is.
   
   
10. Elég gyakori, hogy aki pánikbeteg, annak más pszichés betegségei is vannak pl. depresszió, mániás depresszió, különböző fóbiák (agorafóbia, tömegiszony, szociális fóbia), szorongás.